Az utóbbi időben egyre többször foglalkoztat a csend.
Nem egyszerűen az, amikor nem szól semmi körülöttünk, hanem az a fajta csend, amikor egy időre hátrébb lépünk attól, ami folyamatosan igényt tart a figyelmünkre.
Mert ami állandóan magára vonja a figyelmünket, idővel észrevétlenül azt is elkezdheti meghatározni, hogyan gondolkodunk, mire vágyunk, és mit tartunk fontosnak. Tipikus példái ennek napjaink népszerű közösségi platformjai, amelyek nemcsak a figyelmünkért versenyeznek, hanem algoritmusaikon keresztül egyre inkább azt is meghatározzák, mit látunk a világból.
A Creative Boom kreatív honlap 2025-ben személyes oldalak, blogok és hírlevelek „reneszánszáról” írt, főleg kreatívok példáin keresztül. Egy 2026-os Whistle-elemzés viszont számszerű adatot is közöl: az általuk vizsgált 128, valódi forgalommal rendelkező független oldal 46%-a növekedett a vizsgált Google-frissítés környezetében; 59 növekvő oldalból 54-et egyetlen személy működtetett. (forrás: creativeboom forrás: zivolio)
Miért vágyunk mégis egyre inkább olyan terekre, ahol mi dönthetjük el, mire figyelünk?
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten…
Zsoltárok 46:11
Az eredeti héber kifejezés, a „harpu” nem egyszerűen azt jelenti, hogy „üljetek le csendben”. Sokkal inkább: engedjétek el, hagyjátok abba, szűnjetek meg, illetve eresszétek el, amit görcsösen tartotok. Fontos megemlíteni, hogy a 46. zsoltár közvetlen környezete háborúról, népek háborgásáról, összetört fegyverekről tudósít. Mai üzenete talán inkább ez lehet: hagyd abba a küzdelmet, engedd el, és ismerd fel, ki az Isten.
A francia teológus, Ellul a The Technological Society előszavában azt írja, hogy a szabadság nem egyszer megszerzett állapot, hanem valami, amit „continually to be won” – újra és újra meg kell nyerni.
A technikai rendszerrel kapcsolatban pedig az első szabadságaktusnak azt tekinti, hogy felismerjük azokat a szükségszerűségeket és meghatározottságokat, amelyek hatnak ránk. (forrás)
Lehetséges lenne, hogy néha azért kell kilépnünk a zajból, hogy újra eldönthessük, mi az, amit visszaengedünk?
Valahol erről szól számomra ez az oldal is. Nem a technológia elutasításáról, hanem a hozzá való tudatos visszatérésről. Arról, hogy ismét eszköz legyen a kezünkben, ne pedig valami, ami észrevétlenül irányít bennünket.
Talán az elcsendesedés nem is a világtól való elfordulás. Hanem annak a lehetősége, hogy tisztábban térjünk vissza hozzá.